Kicsit veregetem a vállakat virtuálisan: én megmondtam, hogy jó lesz a csapat - Mr. Bélaisten előre megjósolta, hogy a magyarok nem akarnak nyerni, Mr. Hempli pedig mutatóujját rajta tartotta a német csapat ütőerén, továbbá szemét az oddsokon - és levette, hogy a fősodor is azt fecsegi, román győzelem lesz.
A két csontra bemondott eredményt már nem is merem kommentálni, ehelyett magyarázkodnék egy kicsit, mert valamilyen démoni sugallatra bízni kezdtem a Rosenborgban a Schalke ellenében - igaz, már csak kommentbe mertem beszúrni, hogy kedvet kaptam megtenni a később égbe kiáltó marhaságnak bizonyuló megérzést.
Az úgy volt, hogy elolvastam németek menedzserének, Andreas Müllernek a meccs előtti nyilatkozatát - és elkövettem az alaphibát, rosszul értékeltem ki az ott elhangzottakat. A csapatfőnök (aki nem azonos az edzővel) három flekken keresztül szovjet tábori tüzérség módjára ontotta magából az okosságokat, hogy miért is nem nyertek Valenciában, amikor emberelőnyben játszottak majdnem egy órán keresztül. Továbbá a keddi mérkőzéssel kapcsolatban azt taglalta, hoy ez különösen nehéz találkozó lesz, és úgy állnak hozzá, hogy a 0:0 jó kiindulópont.
Itt kellett volna abbahagyni az ékes germán nyelven íródott, végtelenített semmit, ugyanis a menedzser úr vagy nagyon ügyes pókerjátékos és az ellenfél megtévesztésére vetik be, vagy nem túl okos - és emiatt hagyják nyilatkozni, hogy az ellenség hadd higgye azt, remegő lábú Schalke-Angsthasek (német kifejezés, kb. gyáva nyulaknak fordítható, de németül jobb) várják a varég lépegető fenyőket.
A 3:1-es végeredmény már a 36. percben kialakult, nem mellesleg a 19-ben már 2:0 volt - ennyit az óvatosságról, meg a szilárd, 0:0-ás alapokról, illetve a média szerepéről a hadviselésben.
Herr Manager a meccs után is megszólalt - helyére is zökkentett mindent, kétöles karó méretű közhely-gyűjteménnyel sózta agyon a nagyérdeműt. Néhány kiragadott tétel: a szezon fordulópontja. Az egyenes kiesésben minden lehetséges. A feladatok nem lettek kisebbek. Fontos lépés. A legjobb csapatokkal mérkőzhetünk. Még több tapasztalatot szerezhetünk.
Majd a csúcs: itt már mindenki legyőzhető. Muzeális, Schmeisser típusú géppisztolyt szegeztem a monitor remegő pixeljeinek, hogy mondd már ki, hogy a labda gömbölyű, és lelkesedéssel, fegyelmezett játékkal elérhető a győzelem, de ezt most még megúsztuk.
Legalább tudom, hogy a Schalkénél a menedzser a füstgránát, az edző pedig az ész - két euróba fájt, olcsón megúsztam.
