Marlow mester kicsit melléütött a MAFC-Körmend meccsel, nem tudhatta, hogy a piros-fekete társulatnál a légiósok idén "a forgóeszköz-készlet" kategóriában szerepelnek, és májerkirály legyen a  talpán, aki követni bírja, hogy éppen ki húzott dresszt és ki adta le.

A legújabb szerzeményt, Marko Moricot majdnem sikerült ugyanazzal a vonattal visszajuttatni Bécsbe, amivel Sopronba megérkezett - ugyanis senki nem szólt neki, hogy talán szerelvényt kellene váltania, ha Körmendre igyekszik a császárvárosból. Végül egy osztrák faluból vadászták össze - igaz, hogy utána edzőmeccsen szétlőtte a ZTE-t. Egy szó mint száz, a Körmend még nem pénztárca-barát fogadásokban, hogy minden idők egyik legostobább sport-közhelyét csapjuk a monitorokra: egyelőre nincsenek összerakva. Zárójel: úgy nehéz is, ha "az alkotóelemek" szanaszét kóborolnak.

Elhagyva a kosárlabdát, egy futamnyi időre átmerészkedtem Marlow kolléga térfelére, ahol a tuti tippeket gyártja halált, statisztikákat, híreket megvető bátorsággal, és szembesültem a szörnyűséges szerdai kínálattal. Az angolokról volt már szó - dél körül szenzációként tálalták, Terry lehetséges játékát. Azonfelül a BBC sportrészlege megszólaltatta, horvátok ex-csatárát Davor Sukert, aki hosszasan méltatta az ellenfelet, saját csapatát, majd rátért arra, hogy a Wembley, az Wembley. Itt már maszáj harcos kezéből elzúdított, kínai króm-vanádium lándzsával megsebzett oroszlánként ordítva haraptam az asztalt, hogyha végül azt mondja, hogy a meccs a középpályások csatájában dől el, akkor a szaklappal leamortizálom a teljes bútorzatot.
Nos, azt mondta. Azóta itt ülök a szőnyegen egy repedt, tajvani billentyűzettel az ölemben.

Ebből ugyan nem következik semmi, de tartom az iksz-gyanút, mint ahogy szerb-lengyelnél is, mivel két döntetlenes csapat tét nélküli meccséből mi más kerekedhet ki - na, jó, majd rábányászunk erre is, hogy kinek, miként kell mozogni a lista miatt. Néztem egy örmény-kazah barátságos összerúgást, kibicnek semminek sem drága alapon, fix hazaival. Megtekintettem továbbá az Ausztria-Tunézia, nagyjából hetvennyolc esélyes párosítást, ez megint csak az égig érő X kategóriája körül mozog. És ugyebár ott vagyunk mi pofán verve, a görögök pedig egy laza ötös után.

Ahogy néhai mesterem tanította: a futballban minden lehet. A megvert három nap múlva feláll. Vagy nem. Az erős pedig leereszt. Vagy nem. De ettől szép. Asszem, játszom egy 3/5 verziót ezzel az ötössel - a magyarokon még rágódom és elmélyedek, mint John Deere a rizsföldön. Na persze nem azért, hogy nyerjek, csak kalandvágyból.