Még mindig nem érezzük, hogy mi lesz esti meccsen a görögök ellen, pillanatnyi érzelmi barométerünk azt mondatja, hogy sitt, maximum vérverejtékes iksz. Így aztán telefonos segítséget kértünk Török Pétertől, aki Komora Imrével együtt a kilencvenes évek elején az Olimpiakosz Pireuszt kupagyőzelemig vezényelte.

"Már akkor elhűlve hallgatta mindenki a beszámolónkat, hogy szerintünk jobb a görög futball, mint a magyar", mesélte az egykori Haladás- és Honvéd-tréner, ex-MLSZ-főtitkár. "Például az  erősnek számító Vasast edzőmeccsen 7:2-re gázolta el a Pireusz", amihez nem árt tudni, hogy a csapat a bajnokságban is második lett egy erősen gyanús meccs után, továbbá a KEK-ben a négy között esett ki.

A sikerekben - nem mellékesen - nagy szerepe volt Détári Lajosnak, aki kétszer gólkirály lett és a 4:2-re megnyert kupadöntőben két találatot vállalt. Amikor leigazolta a klub, húszezer drukker várta a reptéren, az első, bemutatkozó edzésére pedig zsúfolásig megtelt a 46 ezres stadion.

A két ország futballja közötti különbséget firtató kérdésünkre így válaszolt Török Péter: "Mondanám, hogy mindenben nagy a differencia, ám ha egyszerűen kell fogalmaznom: a futballt körülvevő milliő teljesen más. Itthon elképzelhtetlen, hogy azért kell az edzőpályán a lelátókat bővíteni, hogy a tréningen elférjenek a nézők. "A rendes" arénában ellenféltől függetlenül 46 ezren voltak, a nagy csapatok elleni meccseket pedig rendszeresen a 80 ezres Olimpiai Stadionban rendezték. Ahogy ott szeretik a futballt, ahogy a gyerekek az utcán, a grundokon játszanak, talán a magyar Puskás-korszakhoz lehet hasonlítani."

És ebből hogyan lesz Európa-bajnoki cím?

"Ez érdekes folyamat. A görög futballista nem szeret futni, viszont a labdával mindent megcsinál, nem lehet tőle olyan gyakorlatot kérni, amit ne hajtana végre. Amikor átvettük a csapatot, döbbenten láttuk, hogy a játékosok kiválóan vízilabdáznak és kosaraznak. A labdának valóságos kultusza van Görögországban. Olyannyira, hogy a futballban az improvizatív játék dominált, magyarul: egy szép cselért és jó kötényért mindent feláldoztak a futballisták. A kiscsapatok is rendkívül látványosan játszanak, ám az ilyen futball hatékonysága rendkívül kicsi. A nagy klubokhoz és a válogatotthoz ezért hoztak külföldi edzőket, Rehhagel jól racionalizálta és elegyítette a játéktudást a német fegyelmezettséggel és rendszerrel - szerintem, ettől jöttek az eredméynek."

Akkor hát mit nyújtanak a porosz foci-renddel megregulázott virtuózok a magyar ifjak ellen?

"Attól függ, hogy mennyire teszik oda magukat, mennyire akarnak nyerni presztízs, prémium, ranglista-helyezés miatt. Úgy látom játéktudásban jobbak. Mi pedig? Elindultunk felfele, azonban a moldáv meccs nagyon nem hiányzott. Az akarással nem lesz gond, a közönség is segít, kérdés, a két tényező mennyire tudja kiegyenlíteni a tudásbeli különbséget."

Hát, igen, outsiderként mi is ezen rágózunk már két napja, ha esetleg akadna itt egy gyakorló matematikus, írhatna erre problémára valami nagyszerű képletet, aminek a végeredménye H, D vagy V lehet csak. Elnézve az összeállítást, az pozitív, hogy Juhász játszik és végre Dzsudzsákot is sikerült elfelejteni - elég sokáig megélt az olaszok ellen kiosztott kötényből. Ráadásul most már tutira elvitték külföldre, azaz nem kell nyakra-főre nyomatni. A görögök hétvégi, két sérültje atom-kamunak bizonyult, mindkettőt a kezdőcsapatba jelölték, szóval változatlanul úgy állunk, mint kisközség: full tanácstalanul.