Öt mérkőzést szemeltem ki az EB-selejtezők utolsó köréből, és becsületemre legyen mondva, mindössze egyszer tévedtem - persze azt is meg tudom ám magyarázni.
A tudósítások szerint a litvánok az első félidőben a pályán sem voltak a grúzok ellen, akik elszerencsétlenkedtek vagy egy tucat helyzetet ahelyett, hogy beledöngölték volna ellenfelüket a Kaukázus völgyének termékeny talajába. Aztán jött az első litván gól (az ínyencek kedvéért: egy bizonyos Audrius Ksanavicius szerezte), majd a hosszabbításban a második. A zöld-sárgák most örülhetnek: végre egy kis focis sikerélmény a kosárlabdára szakosodott litván sportéletnek.
A törökök csak behúzták a kötelezőt a bosnyákok ellen, a félholdasok most már (N)ihatnak a medve bőrére. A Villarreal csatára volt a továbbjutás kulcsembere: Nihat Kahveci előbb Norvégia, most pedig Bosznia ellen szerzett győztes gólt. Biztos nagy volt tegnap az isztambuli buli, hiszen hat év után a félholdasok újra világeseményen szerepelhetnek.
Izrael is küzdelmes meccsen verte meg a macedónokat: Barda fejese eredményezte a három pontot. Románia viszont csúnyán kitömte az albánokat, akik a meccs mellett a fejüket is elveszették, hiszen kilencen fejezték be a találkozót. A 6-1 szép lezárása volt a sárgák selejtezősorozatának, így nyolc év után Románia újra kijutott az Európa-bajnokságra.
A magyar-görögöt Spades már gyönyörűen kivesézte, úgyhogy csak annyit: az első megérzésem ugyan bukott, hiszen lőttünk gólt, méghozzá gyorsan, ám a végén sajnos így is vendéggyőzelmet konstatálhattam. S bár ez azt jelentette, hogy ez a megérzésem is bevált, jobban örültem volna, ha itt és most lehordhatom magam a sárga földig, hogy nem bíztam jobban a fiúkban...
