Nem vagyok kibékülve a péntekekkel, rövid fogadási pályafutásom során ezen a napon talán egyszer nyertem, bármit teszek, Fortuna csak incselkedik velem, teszi-veszi magát nekem, aztán elmegy a falu butájával. Van ilyen, a három algermán meccsből egy lett meg.

A Mainz tehet egy szívességet, ott toporogtak a nagy lehetőség kapujában, aztán a huszadik percben kaptak egy gólt - ezzel ki is bekkelték a kilencven percet, húzhattak haza Hustler TV-t nézni.

Az idegenben überbéna Osnabrück az 57. percben 3:1-re vezetett az Offenbach otthonában - utólag természetesen a fogadások Öveges professzora az ember, és déllengyel tranzisztorral üti a homlokát, amiért nem fogadta meg annak a német tipsternek a tanácsát, aki megesküdött a Golf ötöse féltengelyére és nyeles fésűjére, hogy 2,5 over lesz a meccs. A 3:3-as végeredménnyel bőven belefértek ebbe a kategóriába.

A Koblenz-Aachen legalább bejött, még nem olvastam el a Spielbericht-et (a németek mindent hülyén neveznek el, a kísérleti nyúl pl. Versuchskaninchen - egy üzleti tárgyaláson nem jutott eszembe és a Testhase-ra magyarorsítottam, öt Ruhr-vidéki szénbányász-ivadék két percig megkövülten bámult, hogy mi van). Szóval, már fáradt vagyok a tudósításhoz, a rövid összefoglalóban annyit írtak, hogy a 41.percben kiszórtak valakit pirossal az Aachenből, a 43-ban pedig a Koblenz elbaltázott egy tizit - ami nyilván az előbbinek lehetett a folyománya.

Herr Hempli a Hannovert szúrta el - Bélaisten kollégával épp arról értekeztünk, hogy a rossebb merne fogadni a Hannoverre, mert egy jó meccs után hajlamosak a. csúnyán leszívni b. folytatni a sorozatot, hogy azután dőljenek bele egy hajmeresztő sittbe, amit meg  bravúrgyőzelemmel írnak felül a következő héten, vagy  éppen folytatják a púposkodást. Azaz, vagy H D V kimenetel lehet bármelyik meccsük - az ég, mint az köztudott, kék, a fű zöld, a csajok pedig nedvesek, a rosszfiúkat pedig szájon vágjuk, ahogy az Utolsó cserkészben Bruce Willis megfogalmazta az élhető életfilozófiát.

De majd Elbasket, tegnap egymás mellett ültünk a zenés-táncos eseményen, most már tudom, hogy miért nyer folyton: pofátlánul gátlástalan, hiába próbálják a bukik csapdába csalni, átlát rajtuk, elegánsan ellép az ármányuk elől. És közben nem is ért az egészhez, de az élet, mint tudjuk, maga a csoda.

(Örülök, hogy  Mr. Helixpomatia megkerült, de hova tűnt Marlow kapitány?)